Tóbiáska kezelhetetlen gyerek volt. mikor rátört a kezelhetetlenség, anyja olyan spártai pofont kent el a gyerek takony fején, hogy az emeleten irma néni is felült egy pillanatra a kanapén, pedig olyan hangosan hallgatott nyári kálmán slágereket, hogy a konyhájában egy norvég death metál banda is észrevétlenül koncertezhetett volna. de hogy példát is mondjuk tóbiáska rosszaságára: az anyja által uzsonnára csomagolt szendvicsről látóidegei segítségével rendszeresen megállapította, hogy az nem ízlik neki, ezért azokat a kukába kidobálta. de az anyja sem ma kezdte a pályát, gyanút fogott, és egyik este rákérdezett a gyereknél, hogy hogyan ízlett a kőrözöttes szendvics, tóbiáska? tóbiáska pedig mondta, hogy nagyon ízlett, mind megettem. mer a gyerek az olyan hülye, mint a tacskó, rendesen meg se nézte, mit dobál ki, nem-e esetleg-e sajtkrémmel volt az inkább megkenve. egen, ízlett a körözöttes szendvícs, te türhő, és hopp, irma néninél megremegett a csillár.

csoda-e hát, hogy tóbiáska anyja a gyereknevelést leginkább az ördögűzéssel rokonította, és nem volt kétsége afelől sem, hogy a poklot a méhébe a gyermek apja rakta bele, mely azóta egy ócska szakadt faszcibáló kurvával élt inkább együtt. apádnak is inkább a friss pina kellett, mint te, közölte nem egyszer anyja tóbiáskával, aki erre is csak nagy buta szemekkel tudott pislogni.

de a szomszédból bécike sem volt jobb tóbiáskánál, az meg olyan irtózatosan tudott szörnyű ékezetes magánhangzátokat kiüvölteni a húsz kilós testéből, hogy irma néni nem csak hogy felült a kanapén, hanem egyből le is rohant a légópincébe hat globus konzervvel. bécike szülei azonban nem hogy nem verték el a visító disznót egy telefonkönyvvel, de olyan tehetetlenül nézték, mint ahogy newton a fejére eső almát. nekik viszont utána sem jutott semmi eszükbe, inkább próbáltak úgy tenni, mintha nem lenne ott a gyerek. az meg, hogy legyőzze láthatatlanságát, még egyet tekert a volumén, vörös bucivá dagadt kalács képe, és olyan hangot adott ki, mint egy skótduda, amire ráállt egy elefánt.

a két gyerekben csak egy közös volt, hogy napközben klemperné trevcsák henrietta, azaz heni néni felügyelete alatt álltak, aki 32 éves óvoda- és fejlesztőpedagógusi rutinjával tudta, hogy mindig tartania kell magánál egy 50 milliméter hosszú injekciós tűt, azt amikor az egyik koboldra rátör a baromság, csak föl kell mutatnia, hogy ezzel szokta kiszívni a gyerekekből a rosszaságot. azt a kis kolbászka úgy tömte vissza az orrába a taknyot, amit előtte a falon akart  egyenes szándékkal szétkenni, hogy öröm volt nézni.

heni néni csoportjában 46% szerette a parizeres kenyeret, 54% a ivólevet, és 23% szeretett délután aludni, ehhez képest 100% ette meg a parizeres kenyeret, itta meg ivólevet, és ugyanennyi aludt délután, mintha bemorfiumozták volna.

a szülők nem értették, hogy a büdös lekvárosképű, lábszagú, izgága, nyaklevesvirág gyerekük miért tud az óvodában normálisan viselkedni, otthon meg nem. kérdezték is heni nénit, hogy mi a titka? szíjjal veri őket? sosem szól rájuk, hagyja megenni nekik a macskaszart is? jeges vizet lötyköl a szurtos pofájukba? térdepelteti őket? tényleg ad nekik morfiumot?

heni néni pedig mondta, hogy leginkább nem árt, ha az értelmi képességünk meghaladja a négyéves kort. optimális a 22–60 közötti felnőttkor. tóbiáska anyukája, akinek volt férje önkormányzati képviselő testületi tag és különbenismitképzel, elsápadt.

a jópofa heni néni azóta otthon a disney channelen nézegethet gyerekeket, a csoportját pedig megörökölte a szkátits kitti, vagyis kitti néni, aki nagyon örült hogy végre óvónőként dolgozhat, miután nem vették fel marketingesnek, területi képviselőnek, salesesnek, telefonos értékesítőnek,  adminisztrátornak, könyvtárosnak, konyhai kisegítőnek, replaybe eladónak. és örült az intézményi fenntartó hivatalvezetőjének helyettesének a szomszédja is, hogy végre valahova benyomta a menyét.

és örült bécike is, hogy  végre rendesen szétkenhette a taknyát a falon.